Karmaoldás

Nincs univerzális recept, amit hogyha követsz, akkor megvilágosodsz, boldog leszel és élsz vígan, amíg élhetsz. Módszert mindenki maga csinál – ehhez azonban vannak alaptételek. Vagyis először meg kell értenünk és meg kell ismernünk a karmát, majd meg kell fejtenünk hogyan lehet azt feloldani. Ez hosszú út, egy egész életünk van rá, hogy a karmánkat feloldjuk. Nem létezik olyan, hogy hétvégi beavatás, olyan sem létezik, hogy egy csettintésre mágikusan meggyógyulunk, boldogok leszünk, megvilágosodunk és így tovább.

Egyik út sem visz kizárólagosan a karmaoldáshoz és a megvilágosodáshoz. Vannak általános szabályok és tételek, de ezen kívül mindenki olyan módszert és olyan utat választ, ami neki a legmegfelelőbb. Hogyan is működik a karma, vagyis a Sors kereke?

Az életképzelet vagy az imagináció mindent tartalmaz, amin keresztül teremtjük a világunkat. A gondolatokat megszűri és a gondolatokon keresztül jönnek létre az érzelmeink. Tehát az imaginációnktól függ, hogy bizonyos helyzetekhez milyen érzelmek társulnak, milyen reakcióink vannak. A gondolataink és a reakcióink következménye az, hogy mit teszünk, hogyan élünk, tehát maga a cselekedet. Minden gondolatnak, minden érzelemnek és minden cselekedetnek visszahatása van az imaginációra és azt formálja, vagyis a kígyó a saját farkába harap.

Amikor a keleti hagyomány azt mondja, hogy a Sors kerekéről le kell szállni, azt jelenti, hogy ki kell szállni ebből a körforgásból, nem kell tovább vastagítani a karmát, hanem szép lassan fel kell oldani. A karma megismerésének egyik nagyon fontos pontja az éberség – az ember képes saját magán kívül helyezkedni és felülről tudja szemlélni a világ eseményeit, saját magát és a reakcióit is. Tehát az egész színháznak, ami a saját életében folyik, a hátterébe lát. A jelenségek mögötti okokat is képes meglátni ebben az éberségben, de ugyanakkor önmaga fölé tud emelkedni és ki tud kerülni a gondolatok csapdájából, amik körbe- körbe viszik.

Amikor karmáról beszélünk, akkor elsődlegesen maradjunk a fizikai dimenzió szintjén, mégpedig azért, mert ebben a dimenzióban lehet a karmát feloldani. A karmát nem lehet feloldani sem az asztrál sem a mentál sem más szellemi síkon. Nem tudják feloldani sem az angyalok sem más segítők. Azzal sem tudjuk feloldani a karmánkat, ha az előző életeinkbe belelátunk. A karmaoldáshoz nagyon fontos az alapállás – ez egy olyan szemléleti pont az ember életében, ahol érzelemmentesen, higgadtan és racionálisan látja az alaphelyzetet. Ehhez az alapálláshoz 2 fontos dolog kell: az egyik a tájékozottság, a másik pedig a transzparens vagy áttetsző létezés.

Az egyetemes tájékozottsághoz rengeteg eszközünk van, ehhez nem kell mást tenni, mint folyamatosan kutatni, olvasni, előadásokat hallgatni, ezeket logikusan összerakni. Ehhez igen fontos a naplóírás, ahol ki tudjuk bogozni, hogy mi az, ami ránk vonatkozik a mi személyes életünkben. Ott a meditáció is, amiben meg tudjuk tanulni azt, hogy el tudjunk vonatkoztatni a bennünk dúló zűrzavaroktól és le tudjuk csendesíteni az elménket és egy olyan pontból tudjuk szemlélni a létezést, ahonnan átlátjuk és megértjük. Ott vannak a beavatási technikák: az asztrológia, a Ji King, a tarot, a szent könyvek – módszer és információ van rengeteg.

Az egyetemes tájékozottság következménye a helyes értékítélet – tehát minél tájékozottabb vagyok és minél több információt megvizsgálok és megértek, annál helyesebb lesz az a belső hierarchia, belső fontossági sorrend, ami szerint vezethetem az életem. Mikor megértem a dolgokat és kezdem magamban felépíteni, akkor automatikusan kialakul egy fontossági sorrend – onnan tudom, hogy nem vagyok elég tájékozott, hogy nincs belső hierarchiám. Ezt onnan tudom, hogy mikor bizonyos helyzetekbe kerülök, akkor nem a hitemnek és a tudásomnak megfelelően járok el, hanem rutinszerűen, mint bárki más, akinek semmilyen metafizikai tájékozottsága sincsen. A helyes értékítélet helyes értékrendet és helyes életrendet alakít ki, aminek egyenes következménye lesz a transzparens egzisztencia. Ami a gondolat-szó-tett egysége! Tehát áttetsző vagyok, nem hazudok, nem rejtek el semmit, nincsenek titkaim, nincsenek ördögeim, amelyeket el kell rejtenem. Megszólítható vagyok, azt mondom, amit gondolok, azt teszem, amit mondok – ez lenne a transzparens életmód.

Ezt nehezíti az az emberi tulajdonság - ami ronthat és vastagíthatja a karmát -, amikor a világnézetünket és az elméleteinket mindig aszerint formáljuk, hogy önmagunk negatívumait elleplezzük, és elrejtőzünk az elméleteink mögé. Erre elméleteket gyártunk – így nem tudjuk feloldani a karmánkat, csak ráteszük még egy-egy lapáttal. Arra kell vigyáznunk, hogy az alapállás legyen stabil, ne változzon annak függvényében, hogy milyen dolgok érnek minket. Ez egy olyan pont az emberben, ami már az Énen kívül van, az az egyetemes Én, amiben egyformák vagyunk. Van egy olyan tudatállapot, ahol már a karma nem működik, ahol a gondolatok nem zavarnak be, ahol nincs az énünk definiálva. Sokszor elég az, ha megismerjük a karmánkat - ha megtaláljuk magunkban a negatív gondolatokat és képeket, azokat ha felhozzuk a felszínre, tudatos szintre, akkor azok "elmenekülnek". Amikor meglátom, hogy mi volt az okozat, hogy mi volt az oka az okozatnak, mi volt a folyamat, miből jött, hova tart – azzal már fel is oldottam. Nem szabad azt hinni, hogy elég csak felismerni valamit és az el is tűnik! Sokszor a gyakorlat az, amit nagyon sokan elhanyagolnak – tehát magának az életemnek a megváltoztatása, a gondolataimnak a megváltoztatása, a hozzáállásom megváltoztatása. Ezek mind folyamatos munkák.

A gyakorlat nem csak azért kell, hogy egy bizonyos rossz szokást vagy világképet le tudjunk építeni, hanem azért, hogy azt meg tudjuk ismerni. Ha a gyakorlat hiányzik, akkor bármilyen szépet és bármilyen pozitívat gondolunk, bármilyen szép világképet alakítunk ki, bennünk a tudatalatt a "kis ördögök" azaz a karma dolgozik. Az pedig visszahat az imaginációnkra, ami pedig vastagítja a karmát.

Összefoglalva: a karmaoldás előfeltétele az ÉBERSÉG!

Látni, és a dolgok maguktól értelmeződnek. Ez nem egy misztikus csoda-látás, ez a dolgok eredeti értelmének a látása. A dolgok, jelenségek mögött húzódó okok és okozatok megértése. A tudat megért valamit, rájön valamire és ezt a tudatossági állapotot fent tudja tartani hosszútávon – lehetőleg az egész élet folyamán.

János-Széll István