Jang Tűz Ló éve – 3. felvonás
A feszültséggel teli megállás
Van egy pillanat, amikor az ember lendülete megtörik, és már nem viszi tovább ugyanaz az erő, amely eddig mozgásban tartotta. Mintha valami belül megfeszülne, és nem engedné tovább ugyanazon az úton. Kívül talán zajos még a helyzet, egymásnak feszülnek a szavak, ütköznek a vélemények, felizzanak az indulatok. Az ember körül zajlik az élet, történnek az események, és mégis jelen van egy belső csend.
Ugyan még nyugtalan.
Még békétlen.
Az ember pontosan érzi, miért kell ez a megállás: ide már nem elég a régi igazság.
A régi mondatok nem simulnak bele a helyzetbe. A megszokott magyarázatok üresen csengenek.
Az a belső mondat, amely eddig biztonságot adott, most hirtelen elveszíti az erejét. Az ember még kimondhatná, még felépíthetné ugyanazt a történetet, még megvédhetné magát, és mégsem teszi. Valami visszatartja.
Talán most először érzi igazán, milyen az, amikor az igazság már nem fegyver, hanem tükör. És milyen nehéz ebbe a tükörbe belenézni!
A Ló természetes energiája a mozgás. A lendület. Az azonnali válasz.
Ezért ez az állapot különösen feszítő. A test mozdulna, a szó már ott van a nyelve hegyén, az indulat készül kirobbanni, és mégis ott marad egy hajszálnyi tér, ahol semmi nem történik. Csak jelenlét van. És ebben a jelenlétben egy kérdés, amit nem lehet már megkerülni:
Most melyik igazságot követed?
Ez a pillanat kívülről nézve nyugodt, belül azonban komoly erők feszülnek egymásnak. Az egyik oldal húz vissza a régi rendbe, ahol minden ismerős volt, még akkor is, ha fájt. A másik oldal előre hív, egy olyan irányba, ahol még nincs biztos talaj, csak belső egyenesség.
Itt válik a büszkeség igazán láthatóvá, mint egy finom feszülés. Abban a gondolatban, hogy "hiszen eddig is így csináltam", abban az érzésben, hogy "ezt most feladni meghátrálás lenne". És közben ott van az Égi Törvény csendje - nem győzköd, csak jelen van, mint egy iránytű, amely akkor is mutatja a helyes irányt, amikor az ember nem akar ránézni.
Ez a megállás átmeneti állapot, ahol az önbüntetés már nem ismétlésként működik, hanem belső feszültségként él tovább. Azért válik nehézzé, mert többé nem lehet egyszerű magyarázatokkal elintézni.
A színpad mozdulatlan.
A fény egy pontra fókuszál.
A szereplő láthatóvá válik önmaga számára.
És talán ekkor születik meg egy sóhaj, egy kérdés vagy egy halk gondolat, ami mégis mindent elindít:
Bárcsak lenne erőm másképp válaszolni…
A történet itt nem zárul le.
Csak megáll.
És ebben a megállásban már benne van minden, ami a következő felvonást elkerülhetetlenné teszi.
Barkóczi Mária
kínai asztrológus - feng shui tanácsadó - tarot kártyavető